• image
  • image

Jedlik Ányos OSB

Jedlik 1800. január 11-én született Szimőn, Komárom megyében, földműves szülők gyermekeként, akik az esztergomi érseki birtokon dolgoztak.

A keresztségben az István nevet kapta. Az írást, olvasást faluja iskolájában tanulta, s azután tanulmányait a nagyszombati, utóbb a pozsonyi gimnáziumban folytatta. Az akkori gimnázium hat osztályának elvégzése után, 1817-ben a Szent Benedek-rend növendékei közé lépett, és mint újonc, Anianus, magyarul Ányos nevet kapta. Az 1818-as évet már Pannonhalmán töltötte, ez volt a döntő lépés életében. A rendíthetetlen hit Istenben, a tudományszeretet, a tanítónak soha nem lankadó szorgalma, az embertársainak bajai iránt fogékony jó szív, az önzetlen hazaszeretet, mind olyan vonások, melyek Jedlik jellemében rendjének hagyományos szokásai nyomán indultak fejlődésnek és erősödtek meg. Szerzetesi életéből származott azonban egy nagy hibája is, a félénk zárkózottság, amely akadályozta, hogy másokkal való érintkezése által tudományos látóköre bővüljön.

Unokatestvére, az ugyancsak 1800-ban született Czuczor István, Jedlikkel együtt jelentkezett a rendbe, az ő rendi neve Gergely lett. Nem elhanyagolható momentum Jedlik elhatározásában Gácser Leó OSB személye, aki a pozsonyi bencés gimnáziumban latint tanító szerzetes tanárként jóindulatával, példájával nemcsak a latin tanulásához, hanem a szerzetesi hivatáshoz is kedvet ébresztett a 17 éves fiatalokban.

Jedlik latintudásáról írja Ferenczy Viktor: "...szorgalmával, kitűnő emlékezőtehetségével gazdag szókincset gyűjtött. Könnyebben írt és folyamatosabban latinul, mint németül. Sőt, a latin érezteti káros hatását még tudományos magyar fogalmazásában is, ahogy ez abban a korban általánosan tapasztalható..."

Ha elolvassuk Jedlik későbbi tudományos írásait, egy-egy bonyolult találmánya működésének általa adott magyarázatát, a hosszú, összetett körmondatokat, igazat kell adnunk Ferenczy Viktornak. Nincs kizárva, hogy Jedlik maga sem volt megelégedve saját stílusával, de úgy gondolta, hogy nem tud változtatni rajta. Kézirataiban alig találni javítást, áthúzást, ráadásul 1840 előtti kéziratainak, feljegyzéseinek legnagyobb részét latinul írta.

Ezekben az években Jedlik először is a doktorátus megszerzésével volt elfoglalva: 1821-ben tette le Pesten a szigorlatot matematikából és fizikából, 1822-ben filozófiából és történelemből. Huszonöt éves korában, 1925-ben szentelték pappá Győrben, s a következő években a rend győri főgimnáziumában tanított, fejlesztette a szertárat, olvasta a kezéhez jutó, leginkább német nyelvű szakirodalmat és megalkotta első találmányait. A tanításhoz a saját maga által összeállított kísérletekről egy kis füzetet adott ki. Kutató, felfedező munkája Győrött kezdődött, itt próbálkozott először dinamója összeállításával. Emellett Magyarországon 1826-ban új eredményeket, amikor a balatonfüredi ásványvizet szerette volna egy friss, mesterséges szénsavas vízzel helyettesíteni. Az ő nevéhez fűződik a szikvíz készítés feltalálása, valamint nagyüzemi gyártásának kidolgozása.

Harmincas éveit a pozsonyi akadémián töltötte: tanított, a szertárat fejlesztette, kísérleteket végzett. Nem politizált, a pozsonyi reformországgyűlések szelleme nem érintette meg. A nyári tanítási szünidőben 1834-ben és 1835-ben is szakmai tanulmányutakat tett Ausztriában. Pestre szeretett volna kerülni, az egyetem fizika tanszékére. Hosszadalmas pályázati procedúra után végül 1840 márciusában kezdte meg egyetemi tanári előadásait. A Pesti Tudományegyetemen 38 évet tanított, lakása az egyetem épületében, a fizikaszertár mellett lett kialakítva. Élete, természettudósi munkássága ettől kezdve egyre több közös vonást mutatott Faraday életével. Kísérleteiről naponta aprólékos feljegyzéseket készített. Ha éjszaka eszébe jutott egy ötlet, felkelt, átment a szertárba, hogy kipróbálja.

Az 1848-1849-es tanévben Jedlik már nem tarthatott előadást az egyetemen, még a szertár kulcsát is elvették tőle. A tanításban beállt kényszerszünetet Jedlik két dologra használta. Hazafias érzéseinek sugallatára beállt nemzetőrnek. Őrséget állt, árkot ásott, ott segített, ahol szükség volt rá. Másrészt, maradandó idejében egyetemi tankönyvének kéziratát rendezgette. Várta az alkalmas időt, amikor majd megjelentetheti. Több részből állónak tervezte, az elsőnek, amelybe mechanika, hangtan és kémia került, a Súlyos testek természettana címet adta, mely 1850-ben saját költségén jelent meg. Csak sajnálhatjuk, hogy elmaradt a folytatása, amely Jedlik koncepciójában az imponderábiliák, a fény, a hő, az elektromágneses jelenségek és hatások fizikája lehetett volna.

Jedlik kereste a helyét. A forradalom előtti tudományos mozgalmak elhaltak, az egyesületek csak vegetáltak. A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ig nem tartott nagygyűlést. Ezekben az években Jedlik a szertárban elmerülten kísérletezett: a Bunsen-elem javításán dolgozott, egyenáramú forgógépet fejlesztett ki, melyet motorként működtetve meghajtotta vele optikai rácsosztó gépét, s jobbnál jobb rácsokat állított elő. Az 1855-ös párizsi kiállításra 100 elemes telepet küldött, de ezek a gondatlan szállításban, tárolásban összetörtek. 1856-ban Bécsben tartották vándorgyűlésüket a Német Természetvizsgálók, Jedlik elment és bemutatta a javított Bunsen-elemet, valamint az általa feltalált forgonyt (elektromotort). El is érte, hogy néhány ezután írt tankönyvbe bekerüljön a neve, mint a villanymotor egyik feltalálójáé, igaz, hogy hol Jedliecknek, hol Jedlickának írva. Szokatlan felkéréseknek is eleget tett: megvizsgálta, hogy mi lehet a tudományos alapja, magyarázata az akkor divatos "asztaltáncoltatásnak". A Kufsteinbõl kiszabadult Czuczor szótárkészítő tevékenységét megirigyelve, elfogadta a felkérést egy szakmai magyar-német szótár összeállításában való közreműködésre.

Végül is az 1858-as év meghozta számára a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos elismerését. A Súlyos testek természettana című egyetemi tankönyvét akadémiai nagyjutalommal tüntették ki, őt magát pedig az 1858. december 15-i nagygyűlésen az akadémia rendes tagjává választották. (Teljesen szokatlan eljárás a Magyar Tudományos Akadémia történetében, hogy valakit a levelező tagság átugrásával azonnal rendes taggá nyilvánítanak.)

A hatvanas években Jedlik itthon már elismert tudós volt, 1863-1864 között az egyetem rektoraként dolgozott. 1866-ban a Vasárnapi Újság címoldalán ismertette Jedlik tudományos munkásságát abból az alkalomból, hogy negyedszázada kezdte működését a Magyar Természettudományi Társulat. 1863-tól kezdve tizenöt éven át volt tagja a Tanárvizsgáló Bizottságnak, ő vizsgáztatta fizikából azokat, akik magyar középiskolában kívánnak tanítani. Már Eötvös József volt a kultuszminiszter és az Akadémia elnöke, amikor királyi tanácsosi címmel tüntették ki. 1873-ban a bécsi világkiállításon a Siemens vezetésével működő bírálóbizottság a Haladás érmével tüntette ki Jedlik villámfeszítő berendezését (feszültség-sokszorozóját).

1878-ban Jedlik nyugdíjazását kérte, s Győrbe, a bencés rendnek abba a rendházába tért vissza, ahonnan elindult, hogy pontot tegyen életművére. Az öregember jóságával igyekezett segíteni minden rászorulón. A Szent Mór Bencés Perjelség rendházának első emeletén emléktábla jelzi azt a szobát, ahol életének utolsó, boldog szakaszát töltötte.

A gimnázium fizikaszertárában ma már nehéz megállapítani, melyek azok az eszközök, melyek meglétét Jedliknek kell tulajdonítanunk. Tény azonban, hogy körülbelül negyvenre tehető azoknak az eszközöknek a száma, melyek előállítási ideje Jedlik első győri tartózkodásával esik egybe. Számára az otthont mindig Győr jelentette.

Ebben a városban helyezték örök nyugalomra 1895-ben a nádorvárosi köztemető bencés sírboltjában, majd későbbiekben a díszpolgároknak járó díszsírhelyen.

Győrben középiskola és utca viseli nevét. Halálának századik évfordulóján a Jedlik Ányos Társaság támogatásával Jedlik termet alakítottak ki tiszteletére a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban Szalóki Albert OSB szakmai irányítása mellett.

bences jelveny

   

Támogatóink:

emmi

 

sziszcom

 

VILL-KORR

vilkorr

 

Klastrom-Logo

 

gy logo

 

logorabakqelle

Szent Imre Patika

szent-imre-gyor