• image
  • image

Jordán Emil OSB

1912. november 12-én született Budapesten.

A Pannonhalmi Szent Benedek-rend Győri Főgimnáziumában érettségizett, majd 1931-ben belépett a bencés rendbe. Teológiai és filozófiai tanulmányait a római Szent Anzelm Egyetemen végezte. 1935-ben ünnepélyes fogadalmat tett, majd 1937-ben szentelték pappá Pannonhalmán. 1939-ben Budapesten teológiai doktorátust szerzett.

1939 augusztusában rendi elöljárója Brazíliába, Sao Paulóba küldte lelkésznek. Három évre érkezett volna, de a háború miatt véglegessé vált a kivándorlás, így kerek 60 éven át szolgálta Isten Országát Brazíliában. A háború után megindult a menekült magyarok tömeges kivándorlása Brazíliába is. Rendtársaival együtt magára vállalta a bevándorlók gondjait, tanácsaival, segéllyel, lakás- és állásszerzéssel is segítette őket. Megszervezte a Brazil Vöröskereszt égisze alatt a Magyar Komitét és összeköttetéseivel elérte, hogy a brazil külügyminisztérium megadta számára a konzuli jogokat, amellyel a bevándorlók hivatalos iratait - legyen az iskolai, személyazonossági igazolvány vagy diploma - törvényesen hitelesíteni tudta.

1949-1953 között házfőnök volt, majd 1950-ben egyik alapítója volt a Sao Pauló-i Magyar Háznak. 1950-ben az általa irányított hattagú kis közösség nagy fába vágta fejszéjét. Mivel valamennyien diplomás tanárok voltak, elhatározták egy portugál nyelvű bencés elemi és középiskola alapítását. A tőkeszegény alapítás 1951-től emberfeletti áldozatot követelt minden rendtárstól, akik az iskolai munka mellett tovább folytatták a magyar lelkipásztori munkát is. A nevelői munkájuk hamar meghozta gyümölcsét és már igazgatósága alatt Sao Paulo nagynevű iskolái mellé felsorakozott a Szent Imre Kollégium is, melynek 1951-1958 között alapító igazgatója volt. 1953-1968 között a Szent Gellért Kolostor alapító perjeleként tevékenykedett. Az 1953-ban új tagokkal szaporodó közösséget szentszéki engedéllyel önálló perjelség rangjára emelte, amelynek ő lett az első perjele. Ezzel a tettel véglegessé vált a magyar bencések letelepedése Brazíliában.

Felismerte, hogy kollégium földrajzi fekvésénél fogva választóvonalon van a jómódú polgári és a szegény munkásnegyedek között. Ezért az építkezés elkészültével első gondja volt az iskola tőszomszédságában fekvő Villa Morse munkásnegyedben területet szerezni egy napközi otthon részére. A területen felépült ezután a bölcsőde és az óvoda. Az elmúlt évtizedek alatt nemcsak rászorult családok élvezhették az új intézmény szolgálatait, hanem a sok önkéntes munkatárson és támogatón keresztül megvalósíthatta álmát; közelebb hozni egymáshoz az előítéletek és osztályharc jelszava által mély szakadékkal elválasztott társadalmi osztályokat.

Sok éves előkészület után létrehozta a szociális intézetet (Instituto social) az Egyház szociális tanításának megismertetésére kurzusok rendezésével, kiadványok terjesztésével, valamint bentlakásos programok szervezésével fiatalok és házastársak részére. Múlhatatlan érdemeket szerzett úttörő munkásságával a kábítószerek leküzdése terén. Kiadványait országszerte felhasználták az iskolákban, újságokban és rádióelőadásokban. Önmaga is fáradhatatlanul tartotta az előadásokat mindenütt, ahová csak meghívták. Egyénileg is fogadta és irányította mind a szenvedély rabjait, mind azok szüleit. Ezt a tevékenységet egészen 80 éves koráig folytatta. 1954-től a Dél-amerikai Magyarok Szövetsége, 1960-tól a Conferencia dos Religiosos do Brasil elnöki tisztét is betöltötte. 1958-1982 között a Szent Imre Kollégiumban angol nyelvet és hittant tanított. Érdemei elismeréséül a Magyar Érdemrend Tisztkeresztjével, a brazil állam pedig a Rio Branco-Rend „Comendador” (lovag) keresztjével tüntette ki.

Jordán Emil Isten kegyelmével kamatoztatta a belé helyezett talentumokat. Ha gazdag egyéniségének kulcsát keressük, talán leginkább az ő minden akadállyal szembeszálló, jóra irányuló törekvésében tudjuk megtalálni. Szívós akaraterővel fogott hozzá minden kezdeményezéshez. Amikor kitűzte a célt maga és közössége elé, bátran vállalta a kockázatot és a nehézségeket az akadályok leküzdésében. Örökös küzdelemben állt önmagával is. Ideálja volt mindig jót tenni, szolgálni, legyőzve saját emberi korlátait. Látogatói megindultan vették észre a telefonkészülékre ragasztott cédulát, melyen az állt: TÜRELEM. Az emberi gyengeségét felismerő szerzetes még betegségében is folytatta a küzdelmet önmagával. Önmagához való szigorúságában kétségtelenül igényes volt másokkal szemben is. Diákjai sokat beszélhetnének egykori tanárjuknak tökéletes figyelmet és fegyelmet követelő magatartásáról. Szigorúságát mégis elfogadták ragaszkodó szeretettel, nemcsak azért, mert ő maga volt mindenben (pontosság, kötelességteljesítés, segítőkészség) az élő példa, hanem mert szigorúságát is szellemes humorral tudta fűszerezni. Mély együttérzéssel fordult minden ember felé, aki nála eligazítást, jó tanácsot, vigaszt, lelki békét keresett. Pál apostol tüze égett lelkében: mindenkinek mindene lenni.

1999. július 31-én hunyt el Sao Paulóban.

bences jelveny

   

Támogatóink:

emmi

 

sziszcom

 

VILL-KORR

vilkorr

 

Klastrom-Logo

 

gy logo

 

logorabakqelle

Szent Imre Patika

szent-imre-gyor