• image
  • image

Kondor Lajos SVD

Az erdők övezte Csikvándon született, 1928-ban.

Szülei szorgalmas, jómódú parasztemberek voltak. Előbb belenőtt, majd kiemelkedett a falusi, paraszti világból. Elsajátította annak minden nehézségét, szépségét, az Istenben töretlenül bízó lelkületét. Középiskoláit a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban kezdte, majd a cisztercita rend székesfehérvári gimnáziumában végezte. Kőszegen lépett be az Isteni Ige Társasága (Societas Verbi Divini) missziós rendbe.

Mindszenthy hercegprímás letartóztatása után Rómából, 1948 karácsonyán menekülésre szólították föl a kőszegi verbitákat. A rendház fölszentelt és fogadalmas lakói valamennyien Ausztriába mentek. A határ közeli orosz zónában azonban nem maradhattak sokáig, mert egy éjszaka a mödlingi Szent Gabriel rendház padlásán megbújva sikerült csak elkerülniük a letartóztatást.

Kondor Lajos életének következő állomása a Salzburg melletti Szent Ruppert, majd a németországi Bonn közelében található Szent Augustin rendház volt, ahol 1953-ban pappá szentelték. A menekülési évek alatt folyamatosan, vasszorgalommal képezte magát; teológiát, filozófiát és nyelveket tanult. Fölszentelése után egy évvel rendje Fatimába küldte, hogy az ottani szemináriumban prefektusi és tanári feladatokat lásson el. Tehetségét megismervén elöljárói megbízták a „fatimai látnokok” boldoggá avatási ügyének képviseletével.  Ő lett az akkor már elhunyt két pásztorgyermek, Jácinta és Ferenc posztulátora. A munkához nagy tettrekészséggel fogott hozzá. Kitartó munkával, számos ellenvéleményt elhárítva végül elérte, hogy 2000-ben II. János Pál pápa Fatimában boldoggá avatta a két gyermeket. Ezt követően a szentté avatásuk érdekében tevékenykedett.

Posztulátori teendői mellett fő feladatának a „fatimai üzenet” széles körű terjesztését tekintette. Ennek érdekében létrehozta a Pásztorgyermekek Irodáját. A világ több nyelvén – köztük magyarul is – három havonként megjelentette a Fatimai Látnokok című tájékoztató kiadványt. Könyveket, cikkeket írt, kongresszusokon vett részt, zarándokok tízezreit fogadta, Szűzanya szobrot ajándékozott és segítette az elhelyezés méltó környezetének kialakítását. Igazi missziós munkát végzett élete minden napján és helyén. Hazáját soha nem feledte, amikor már tehette, hazajárt Magyarországra, meglátogatta rokonait, barátait. Csikvánd például az elsők között kapott tőle másolatot a fatimai Szűzanya szoborról. De található általa ajándékozott szobor a győri Bazilikában, a gyarmati és a tétszentkúti templomban, valamint Soroksár-Újtelep templomának tornyán is. Ezen kívül adományokkal segítette több templom felújítását, szépítését, köztük a csikvándi kápolnáét.

Magyarságára büszke volt, élete végéig híven őrizte és Fatimában is megörökítette. Az 1956-ban a külföldre menekült magyarok kezdeményezésére és adományaikból felépíttette a Magyar Kálváriát és a Szent István-kápolnát. A magyar zarándokokat különös szeretettel fogadta és kalauzolta. A falubelieket vendégül látta és volt, akit foglalkoztatott is hosszabb-rövidebb időre.

Élete 2009-ben, 55 év fatimai szolgálat után ért véget, végső nyughelye is itt van.

Munkásságát egyházi és világi részről kitüntetésekkel is elismerték. Megkapta többek között a Portugál Köztársaság Lovagrend parancsnoki rangját, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét. Fatimában teret neveztek el róla, a csikvándi templom bejáratánál emléktábla őrzi emlékét.

bences jelveny

   

Támogatóink:

emmi

 

sziszcom

 

VILL-KORR

vilkorr

 

Klastrom-Logo

 

gy logo

 

logorabakqelle

Szent Imre Patika

szent-imre-gyor