• image
  • image

Kühár Flóris OSB

Paraszti család negyedik gyermekeként született, 1893-ban, Pártosfalván, a mai Szlovéniában.

A keresztségben a Ferenc nevet kapta. Kisiskolásként figyelt fel tehetségére és szorgalmára a falu plébánosa, aki a szülőket a gyerek taníttatására biztatta és maga is közreműködött ennek elősegítésében. Pályázat révén bejuttatta Kőszegre, az ottani Fiú Nevelő Árvaházba. Az árvaház lakói a kőszegi bencés gimnáziumban folytathatták tanulmányaikat. Ezekben az  években meghatározó volt számára a Szűz Mária tisztelet és a megkövetelt spártai életmód. Itt merült föl benne a papi- s azon belül a bencés hivatás gondolata. 1909-ben, Urunk színeváltozásának ünnepén, augusztus 6-án, a magyar bencés rend hagyományos beöltözési napján felvette a bencés szerzetesek ruháját. Ekkor kapta a Flóris nevet.

A beöltözés után Pannonhalmán élt és magántanulóként végezte el az utolsó két gimnáziumi osztályt a Pannonhalmi Szent Benedek-rend Győri Főgimnáziumában. 1912-ben a rend Innsbruckba, a jezsuita egyetemre küldte, ahol filozófiai és teológiai doktorátust szerzett. 1916-ban, a győri Székesegyházban szentelték pappá. 5 évig plébánosként Celldömölkön szolgált, egyben ellátta a polgári leányiskola igazgatói teendőit. A kommün alatt „hitvalló és hazafias magatartása miatt” bebörtönözték, de vasutas hívei kiszabadították. Celldömölkről főapátja Pannonhalmára hívta, hogy a főiskolán pasztorálást, egyházjogot és bölcseletet tanítson. Közben a Szent István Akadémia tagjává választották.  1929-ben a budapesti Pázmány Péter Egyetem Hittudományi Karán magántanárrá habilitálták, később ugyanitt rendkívüli egyetemi tanári címet kapott. 1929-1932 között a bencés rend Rómába küldte, ahol a Szent Anzelm Egyetemen dogmatikát és szentségtant tanított.

1935-től, egészen 1943-ban bekövetkezett haláláig a budapesti bencés rendház főnöke, egyben az Actio Catolica központi igazgatója volt. 

A fölsoroltak csak élete állomásait mutatják. Mind e közben folyamatosan írt. Elsősorban dogmatikai, hitéleti, vallástörténeti könyveket, esszéket, cikkeket, de útleírásokat, élménybeszámolókat is, valamint rengeteg levelet. Számos lelkigyakorlatot vezetett, s a legkülönbözőbb helyeken tartott szentbeszédet. Életre hívta a Pannonhalmi Szemle című folyóiratot, melynek éveken át a szerkesztője volt. Kiemelkedő életműve, hogy az elhagyatott tanyavilágban apácazárdát alapított. Tiszaalpáron megteremtette a Szent Benedek Leányai szerzetes közösséget. 15 év alatt képes volt - sokak segítségével - számukra szociális és lelki tevékenységet egyaránt tartalmazó új életformát, lelki közösséget kialakítani, otthont, zárdát, majd templomot is építtetni. Ez utóbbinak a kriptájában talált végső nyugalomra 1943-ban.

bences jelveny

   

Támogatóink:

emmi

 

sziszcom

 

VILL-KORR

vilkorr

 

Klastrom-Logo

 

gy logo

 

logorabakqelle

Szent Imre Patika

szent-imre-gyor