• image
  • image

Batthyány Lajos gróf

Batthyány Lajos 1807. február 10-én született Pozsonyban.

Eleinte házitanító oktatta, majd anyja Bécsbe küldte a Klinkowström-féle nevelőintézetbe, így sokáig szinte árvaként nőtt fel. 16 évesen fejezte be intézeti tanulmányait, majd a Pannonhalmi Szent Benedek-rend Győri Főgimnáziumába járt, ezután a zágrábi Jogakadémián tanult. Pályafutása sokban hasonlított Széchenyi Istvánéhoz.  Fiatalon a katonaságnál kezdte pályafutását. 1826-ban katonatisztnek állt és kadétként négy évre Itáliába ment, ahol a Miklós-huszároknál hamarosan hadnagyi rangot ért el. Rövidesen azonban kilépett a szolgálatból és visszavonult birtokaira gazdálkodni. Nyugat-európai utazásokat tett, hogy megismerje az ottani gazdálkodást, a népeket és azok jogrendjét. Tapasztalatait saját birtokain és később vállalt politikusi pályafutásában egyaránt kamatoztatta. 1830-ban a főrendiház tagja lett és e minőségében jelen volt a koronázó országgyűlésen, de eleinte semmilyen politikai szerepet nem játszott. Még ez évben bekapcsolódott a reform országgyűlések munkájába.

Komolyabb politikai szerepet először az 1839-1840-es pozsonyi országgyűlésen töltött be, mint a főrendiházi ellenzék vezére. E csoport számára határozott reformprogramot fogalmazott meg. Az ő javaslatára kezdték 1840-ben gyorsírásos naplóban rögzíteni a felsőház eseményeit. Eleinte maradéktalanul osztotta Széchenyi István gróf gazdasági és politikai nézeteit is. Már a harmincas évek elején azok közt volt, akik kezdeményezték a lónemesítést, majd lóversenyek rendezésével serkentették az állattenyésztést, lerakva ezzel a Magyar Gazdasági Egyesület alapjait. Ugyancsak Széchenyi példájára felkarolta a selyemhernyó-tenyésztést is, ehhez több mint 50 000 eperfát ültettetett birtokán.

Eleinte abban is egyetértett Széchenyivel, hogy a reformmozgalmat a főnemeseknek és az arisztokratáknak kell vezetniük, ám programja a köznemesség határozottabb reformelképzeléseihez állt közelebb, ezért Széchenyi és Kossuth 1841-től éleződő vitájában kerülte a határozott állásfoglalást. Kossuthtal az Iparegyesület elnökeként és más gazdasági egyesületek vezetőjeként 1843-ban került kapcsolatba, és együttműködésük mind szorosabbá vált. Az 1843-1844-es országgyűlésen már nemcsak a főrendi, hanem az egész országgyűlési szabadelvű ellenzék vezéralakja is volt, a főrendi naplókban mintegy 200 felszólalását rögzítették. Abszolutista bel- és külpolitikájáért élesen bírálta a bécsi kormányzatot.

Az országgyűlés berekesztése után Pestre költözött, majd 1845-ben az ellenzék központi választmányának elnökévé választották. Aktív szerepet vállalt több gazdasági egyesületben (Magyar Kereskedelmi Társaság, Magyar Cukorgyár Egyesület), majd a Védegylet szervezésében. 1846-tól legfőbb törekvése az ellenzék egységesítése, egy párt szervezése, programjának kidolgozása lett. Az Ellenzéki Párt 1847. március 15-én alakult meg, és első elnökévé Batthyány Lajost választották.

1848. március 15-én tagja volt annak a küldöttségnek, amely az országgyűlés követeléseit vitte Bécsbe. Március 17-én a királyi teljhatalommal felruházott István nádor őt nevezte ki az önálló magyar kormány miniszterelnökévé. Javaslatára, április 7-én nevezte ki a király az első független felelős magyar kormányt.

Kormányának nagy érdeme, hogy az ország védelme és függetlenségének megőrzése érdekében megszervezte a Nemzetőrséget, felállította az első 10 honvéd zászlóaljat, kibocsátotta az 1 és 2 Ft-os bankjegyeket. 1848 nyarán két ízben járt Bécsben, hogy békés együttmunkálkodást teremtsen az udvarral. A második alkalommal Deák Ferenccel együtt azon céllal, hogy Jellasics seregének megállítására bírják rá a királyt. Fáradozásuk nem járt sikerrel. Mikor Jellasics betört az országba, kormánya lemondott. A nádor azonban ezt nem fogadta el és újra Batthyányt bízta meg kormányalakítással. A király előbb elfogadta, majd egy hét múlva érvénytelenítette a második Batthyány kormány kinevezését és a magyarországi haderők élére királyi főbiztosként Lamberg Ferenc Fülöp tábornokot nevezte ki, őt azonban 1848. szeptember 28-án Pesten a tömeg felkoncolta. Eközben (ugyancsak szeptember 28-án) Batthyány még egyszer Bécsbe utazott átalakítani kívánt kormányának névsorával, hogy megpróbáljon kompromisszumot kidolgozni az udvarral.

Jelentős mértékben az ő szervező munkájának köszönhető, hogy a régi sorezredekből, nemzetőrökből, honvédekből egybegyűjtött magyar haderő szeptember 29-én Pákozdnál megállította az országba betört horvát csapatokat. Belátva, hogy nem tud egyezségre jutni a királlyal, Batthyány október 2-án lemondott megbízatásáról. Vas megyei birtokára vonult vissza, harcolt Vidoss József seregében Teodorovics ellen, ahol megsebesült. Felgyógyulása után Pestre ment. Egy országgyűlési küldöttség tagjaként részt vett az utolsó béke kísérletben. 1849. január 8-án, Pesten letartóztatták, majd különböző börtönökben raboskodott (Buda, Pozsony, Laibach, Olmütz).

A szabadságharc bukása után a bíróság felségárulási perben először néhány évre, de Schwarzenberg nyomására később halálra ítélte és kegyelemre ajánlotta. Haynau, ennek ellenére, a kegyelmi döntést meg sem várva, kihirdette a kötéláltali halálról szóló ítéletet. Utolsó éjszakáján, a felesége által hozzá juttatott tőrrelsúlyos sebeket ejtett a nyakán, de életben maradt. Sebei miatt az ítéletet kénytelenek voltak golyó általira módosítani. 1849. október 6-án, a pesti Újépületben golyó által végezték ki. Holtestét, néhány nap múlva a pesti ferencesek templomában temették el. A kiegyezés után, 1870-ben országos gyász közepette szállították hamvait a Kerepesi (ma Fiumei úti) temetőben emelt mauzóleumba. Halála helyén örökmécses hirdeti a szörnyű gaztettet. Győrött a Batthyány tér és az ott álló emlékoszlop őrzi emlékét.

bences jelveny

   

Támogatóink:

emmi

 

sziszcom

 

VILL-KORR

vilkorr

 

Klastrom-Logo

 

gy logo

 

logorabakqelle

Szent Imre Patika

szent-imre-gyor