• image
  • image

Czuczor Gergely OSB

1800-ban Andódon született.

Szülei olyan iskolába küldték (Nyitra, Esztergom, Pozsony), ahol a környezettől elsajátíthatta a szlovák és a német nyelvet is. A 17 éves fiú édesapja ellenzésére, de édesanyja örömére belépett a bencés rendbe. Unokatestvérével, Jedlik Ányossal együtt volt novícius. Teológiai tanulmányait kiváló eredménnyel végezte. Pesten a Központi Szemináriumban felkereste Kisfaludy Károlyt, akitől irodalmi ösztönzést kapott. A Győri Bencés Gimnáziumban két ízben is tanított, majd Komáromban, ahol az 1831-es kolera idején a betegeket ápolta önfeláldozó bátorsággal. Eposzai egymás után jelentek meg, az irodalmi körökben egyre ismertebb lett a neve. 1931-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező, 1836-ban rendes tagjai közé választotta, több évig az MTA titkára volt. Politikai vádak alapján elmozdították a győri akadémia magyar tanszékéről. Az ifjúság fáklyás menettel fejezte ki együttérzését a haladó felfogású költő és tanár iránt 1938-ban. Gróf Széchenyi István közbenjárására Pestre, majd Pannonhalmára került. 1842-ben az Akadémia megbízta a magyar nyelv nagy szótárának elkészítésével.

Az 1848-49-es szabadságharc eseményei hatására megírta a Riadó című költeményét. E költemény miatt 1849-ben bebörtönözték, 844 napot töltött börtönben, ahol továbbra is a szótáron dolgozott. Az MTA kérésére kegyelmet kapott, csak a nyelvészettel foglalkozhatott 1866-os Pesten bekövetkezett haláláig.

Az alábbiakban Prof. dr. Cs. Varga István irodalomtörténész tanulmányát olvashatják:

Czuczor Gergely – a hazaszeretet bencés példaképe

„Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,

Csak elfajult kor hős elődöket”

(Garay János)

Sok hajdani győri bencés diák fülében zeng még a diáknóta: „,Jedlik Ányos dinamója, Czuczor Gergely Riadója …” Czuczor Gergely költő, nyelvész, bencés szerzetes kétszáz évvel ezelőtt születetett a Nyitra megyei Andódon. Jedlik Ányos unokatestvére, bencés szerzetestársa volt. Költői műveit a két világháború között a polgári iskolákban is tankönyvi anyagként tanulták. Életműve napjainkban már a felsőfokú magyar szakos tanárképzésből, irodalomtörténeti szintézisekből is kimarad.

1800-ban Andódon született. Édesapja jobbágyból lett tehetős földműves gazda. Édesanyja nemesi származású. Szabó Anna jóságos, buzgón vallásos asszony, aki tizenegy gyereket szült. Nagyapja 1848 híres toborzó-káplárja. Apja a saját életmódjára szánta a fiát, aki továbbtanulásért esengett. Pozsonyi bencés tanárainak példája nyomán lett bencés szerzetes. A szigorú apa végül beletörődött: „Nem tetted meg apád kedvét, de azért Isten áldjon” szavakkal engedte útjára Jedlik Ányossal együtt, Szent Márton hegyére.

A próbaévet Szent Márton hegyén, a két bölcseleti tanfolyamot a győri líceumban végezte. 1820-ban a pesti központi papnevelőben otthonra lelt az irodalomszerető kispapok társaságban. Megerősödött benne a műveltségben, lélekben kiteljesedő, külsőleg is kötelező hazaszeretet. Családi öröksége a példamutató munka-, haza- és családszeretet. Szünidőben a szolgákkal együtt a mezei szorgalomban is jeleskedett. Apja zsinóros magyarban járatta, egész életére megszerette, szerzetesként is büszkén viselte ezt az öltözéket.

„Az elsőség Czuczoré…”

Tehetsége korán megmutatkozott. 1822 végén írta meg az Augsburgi ütközet című, négyénekes eposzát. Nem az augsburgi versségnek állít emléket, hanem a kalandozó magyarok 910-es diadalát énekelte meg. Művében elsőként verselt meg hexameterekben olyan történelmi eseményt, amelynek példája közvetlenül erősítette a nemzeti öntudatot. Művének zárása aktuális célzatú: „Nem jó bántni magyart, mert vérrel védi hazáját.” Hexameterei, „ha darabosan is, de eladdig nem hallott erővel zengenek.” Tudatos nemzetnevelő hatás, nemzeti önérzet feszül benne: a „győz a magyar” olvasói nem „tehetetlen unokáknak” képzelték magukat, hanem a régiekkel egyenrangú hősöknek.

Mélyen foglalkoztatta a Hunyadiak kora. Beutazta az Al-Duna vidékét, ellátogatott Nándorfehérvárra és környékére, a Tisza torkolatához, a törökellenes harcok színtereire. Történelmi tanulmányokat végzett egy Hunyadi Jánosról tervezett eposz megírásához. Témáját eposzi rangra emelve, Hunyadi egész Európára kiható győzelmét akarta megénekelni. Amikor Európában kivirágzott a reneszánsz, nálunk a török pusztított. Czuczor alapelve: Mohamed nyilatkozatának megvalósulását, „amint egy Isten van az égben, úgy egy úr legyen a földön”, Hunyadi a keresztény hadak vezéreként akadályozta meg. „A rettenetes veszedelem, a pogány hódítás már Európa szívéig, ennek az országnak, hazámnak testéig ért. Isten csodája, hogyan tudta eddig is kiállni azt a tenger sok szenvedést – harc, gyász, feldúlt földek, tönkretett életek --, s egyetlenegy nép, amely megpróbál ellenállni!” (Hunyadi János. 1448.)

Európa sokáig nem mérte föl, mekkora veszélyt jelent a Balkánt megszálló és onnan támadó török birodalom. „Hunyadit úgy fogta fel Czuczor, mint a mohamedanizmus ellen rettentetlenül küzdő lovag példaképét, a magyar nemzet egyik legmagasztosabb hősét, ki a pogány törökön világra szóló győzelmet aratott, de egyszersmind buzgó keresztény, aki magán is tudott uralkodni. Csak töredékek készültek el a Hunyadiak korának magyar reneszánszáról szóló eposzából. Czuczor költői egyéniségét Janus Pannonius alakjába vetíti, a hazafias papköltő ideálját teremti meg, akit a közösségi hivatástudat tölt el.

A Botond című négyénekes, hexameteres elbeszélő hősköltemény (1832) Vörösmarty Két szomszédvárával egyidőben látott napvilágot. Bánhegyi Jób szerint: „A hazafias érzéstől fűtött romantikus eposzt művészi szerkezete és különösen főhősének emberi, vonzó és erővel teljes jellemzése tünteti ki. A változatos harci jelenetek közé harmonikusan illeszkedik a bájos szerelmi történet. Az eposz előadása, nyelve és verselése is igazi költői tehetségre vall.”

1830-tól Czuczor Komáromban tanított. Az 1831-ben dúló ázsiai kolera idején önfeláldozó helytállást tanúsított. Sokszor hívták betegágyhoz, hogy a vallás vigasztalásaival lássa el a szenvedőket. A Duna-parti kereskedő és kikötővárosban osztatlan szeretet vette körül a köztiszteletnek örvendő paptanárt.

Első nagygyűlésén az Akadémia levelező tagjává választotta Czuczort. Amikor pedig 1835-ben az Akadémia segédjegyzőjévé és levéltárnokává választották, Pestre költözött. Az 1832-36. évi országgyűlés fiatal ellenzékét megvédte az ócsárlástól. Költőként mondta ki, amit a haza legjobbjai követeltek: a jobbágykérdés fontosságát.

Balladaköltőként, dalköltőként is jelentős műveket alkotott. Imre László lényeglátóan fejti ki, hogyan hat nálunk a német műballadakincs a XIX. század első felében. Ekkor még a magyar és a székely népballada ismeretlen. A német hatást felülmúlja majd „reformkori költészetünk romantikus retorikája, hazafias pátosza (Czuczor: Szondi; Vörösmarty: Búvár Kund; Garay: Kont), amelyet később Arany teljesít ki. Folytatódik a műfajok „magyar”-rá válása, a „nemzeti paradigma” térhódítása, a nemzeti individualizáció, a nemzeti emancipáció.

A költő az önzetlen és áldozatos hazafi-ideál mintaképeit állította példaképül a nemzet elé. A Szondiban, az új műfajban elsőként talált rá a várvédő hős történetének költőileg hatásos, később Aranytól továbbszőtt motívumaira (az apródok, az oroszi pap, Szondi halálra készülődése, eleste). Czuczor műve kihívást jelentett Arany számára is. Keresztury Dezső állapítja meg: Arany „talán kicsit Czuczor dübörgő daktilikus-patétikus balladájával versengve is – daktilikus menetűre fordította a ritmust, virtuóz módon kettős, sőt hármas menetűre-sugallatúra bonyolította a szerkezetet… röviden: nem az egyszerű népnek, hanem a művelt nemzetnek szánta a verset. Azé is lett.”

A Hunyadiban(1833) maradandó értéket teremtett. A törökverő hős alakját a hatásosan formálta meg a magyar köztudatban. Retorikus intonálása szólásmondássá vált: „Ki áll amott a szirttetőn, / Hunyad magas falánál…” Egy vitéz habos lovon száguld „vérlobogó kezében, / S kiált: ’édes hazánk oda, / Nyakunkon a török hada, / Siet kivívni Nándort.” A mű epigrammatikus zárásában, felmagasodik az önzetlen hazaszeret hérosza. Hunyadi felkiált: ’Magyar hazán és nemzeten / Nem dúl pogány hatalma.’ / S acélt ragad, lovára kap, / Csatáz, vív, izzad éj és nap, / S míg nem győz, nincs nyugalma.”

Czuczor lírájának egyénítő jegyét mutatja az epigramma különös szerepe. A Hunyadi János című epigramma szemlélete papköltőre vall: „Hogy rémülve futott Mahomet Nándornak alóla, / A mentett várnép istenelé Hunyadit. »Keljetek, édeseim, mond ő föl az égre mutatván: / A harc volt csak enyém, győzelem Istenemé!«”

Czuczor művészetével segíti költészetünket magasabb színvonalra emelni és nemzetibbé tenni: „mindinkább a népies irány felé hajlott, melynek ő lett első, valódi úttörője s ezzel egyszersmind előkészítője ama szoros értelemben vett nemzeti költészetnek, amely elsősorban a népköltészet forrásaiból táplálkozva, nemcsak szellemben, hanem a tartalom minden ízében és formai tekintetben is Tompa, Petőfi és Aranynál egészen újjászülte költészetünket.” (Zoltvány Irén.)

„valóságos ok a magyarság gyűlölt ügye”

Elnyerte az akadémiai rendes tagságot, de hazafias gondolkodása miatt folytatódott a hajsza ellene. Egy névtelen és rosszindulatú besúgó feljelentette, hogy paphoz nem illő költeményeket ír. Poétai Munkáit indexre tették, udvari parancsra elrendelték elkobzásukat. Czuczor keményen cáfolta a vádakat. Tudta, a sok hamis vád arra jó, hogy bennük elrejtsék a leghatalmasabb vádat: „ezek is csak ürügyek ugyan, mert valóságos ok a magyarság gyűlölt ügye”. Egyházi fogságba helyezték, a tanítástól eltiltották, de megtörni nem tudták.

Az Akadémia 8. közgyűlésén a közrészvét és szeretet megható jeleit tapasztalta. 1837. szeptember 10-én tartott „közülésen »nemzeti köntös«-be öltözött fényes hallgatóság, nők és férfiak vegyesen, határtalan lelkesedéssel üdvözölték a felolvasó szószéken megjelent költőt, kinek e szívből eredő tüntetés nem csekély örömet és lelki megnyugvást adhatott.” A hozzá ragaszkodó ifjúság fáklyás zenével tisztelte meg. Zoltvány Irén szerint: „Benne nem az egyszerű szerzetest zaklatták s nem puszta fegyelmi vétségeket üldöztek, hanem az erős nemzeti érzést, tüzes és őszinte magyarságát szerették volna elfojtani.”

Csak 1838 februárjának végén kerülhetett vissza a győri líceumba tanárnak. 1840-ben nagy tetszést kiváltó akadémiai emlékbeszédet mondott „fennkölt gondolkodású, ideálisan széplelkű rendtársa, atyai barátja s írói pályáján serkentője, Guzmics Izidor fölött”. Szigorú ellenőrzés mellett léphetett újra katedrára, de 1845 április végén már ismét Pestre költözhetett. Egy időre megszűnt üldöztetése is. Nagy munkakedvvel és odaadással fogott munkához, nem is sejtve, hogy még nagyobb szenvedések vártak rá.

„…a maguk nyelvén szólaltatja meg a nép fiait”

Külön kel szólnunk Czuczor népies költeményeiről, mert a legtöbb népies vers a reformkori lírikusok közül Czuczor művében maradt ránk. Népdalaiban gazdagítja az Auróra-kör kezdeményezéseit. Toldy buzdítására népdalokat gyűjt. 1830 őszétől öt éven át szerkesztette a nagyhatású Komáromi Kalendáriumot. Népdalköltésének célja az ízlés, a műveltség nemesítése, hogy népdalai „szép ízlést, s jókedvet gerjesszenek”. „Kedves, derűs humorral ábrázolja a naiv népi alakokat, helyzetdalaiban pedig beleéli magát érzés- és gondolatvilágukba és a maguk nyelvén szólaltatja meg a nép fiait”. (Bánhegyi Jób.)

Elébe dolgozott a művészi népdalnak, de annak megteremtése Petőfire várt. Czuczor bár a nép hangján szólt, egész költői lelke mégis fölötte állt a népdalnak. Hiteles, dal-mivoltukban és népiességükben is sikeres lírai darabja a Boros vándor, a Szántó legény dala, az újszerű témájú Fonóházi dal. Mintegy negyven dala került a nép ajkára, ezek közül legismertebb a méltán híres Fúj, süvölt a Mátra szele kezdetű. Országszerte énekelték dalait. Neki megadatott az a ritka öröm, hogy Győr utcáin sétálgatva, saját dalait hallotta énekelni. Népies dalai és életképei, helyzetdalai között igazi gyöngyszemeket is találunk. Nemzedékek műveltségének volt része a A falusi kis leány Pesten című zsánerkép, amely lényegében szeretetből fakadó humoros monológ.

A „hősvértől pirosult gyásztér” időszakáról szól Mohács című epigramma. A romlás fő okát abban jelöli meg, hogy Mohácsnál nem is a törökök győztek, hanem a viszálykodó magyarok buktak el: „Főuri gőg és visszavonás pártokra szakasztá / A’ honnak kebelét gyáva királyok alatt. / Tágult a’ fegyelem, gúny lett a harci fenyíték, / Vélte magát úrnak följogosítva ki-ki, / Isteni ostorkint ült úr jobbágya nyakára, / S pórnak kicsikart vére kiálta boszút. / S megnehezült a világbírónak itélete, s lőn a / Nemzeti nagy bűnnek nagy torolója Mohács.”

Czuczor Garayval együtt hidat képez Kisfaludy Károly és Petőfi között. Vörösmarty fényes tehetséggel betetőzi a Kazinczy—Berzsenyi – Kölcsey irányt, Czuczor pedig száznál több népies versével fő kezdeményezője annak az új irányzatnak, amely Tompa, Petőfi és Arany költészetében teljes diadalt arat. A nemzeti törekvéseknek hathatós erőket nyert meg: „a nép nyelvén szólván, még a pásztorkunyhóban s a zsellér tűzhelyénél is oltárt épített a nemzeti haladás és művelődés számára: ezen egyetlen érdeme is elég lenne, hogy nevét vele örökre megörökítse. (…) A negyvenes évekig költőink közül senki sem volt, még Vörösmartyt sem véve ki, aki a magyar nép eszejárását, érzéseit, erkölcseit és szokásait, szóval a néplélek egész valóját, legjellemzőbb megnyilatkozásait, Czuczornál hívebben, nagyobb erővel, s motívumokban, hangban és ritmikus szerkezetekben változatosabb módon tudta volna kifejezni.” (Zoltvány Irén.)

Riadó – Ítélőszék előtt – A rab

Az Akadémia a magyar nyelv Nagy Szótárának szerkesztésével tulajdonképpen Czuczort, ellenőrzésével pedig Fogarasit bízták meg. Az1848-49-es forradalom és szabadságharc a betegséggel küszködő költőt az értelmező Nagy Szótár munkálataiba temetkezve találta. Közéleti szerepet nem tudott vállalni, de művei bizonyítják, hogy a reformkorban egy katolikus papköltő is merte vállalni a haza és haladás igéit, a társadalmi változásokat. Már 1848 tavaszán-nyarán lelkesítőn szólt a néphez Új világi szózatában, az egyenlőség, szabadság és testvériség jelszavát hirdette.

A szeptemberi fordulat, az udvar árulása királyhűségét is megingatta. Ekkor írta a fegyveres önvédelemre buzdító költeményét, a Riadót, amely Petőfi harci dalai mellett az egész szabadságharc leghatásosabb csatadala lett. A Nemzeti dal Marseillaise-t idéző, lelkesítő szabadságesküvel együtt, Czuczor Riadójavalóságos forradalmi költemény. Petőfi legszenvedélyesebb kitöréseivel vetekedve, féktelen hévvel bosszúért üvölt, s rettentő haraggal » végső piros cseppig« folyó csatára buzdít.” Még Bajza, a Kossuth Hírlap szerkesztője is sokallta merészségét, csak Czuczor sürgetésére közölte 1848 decemberében, amikor Windischgrätz már a főváros felé közeledett. A tüzes hangú forradalmi szózat külön röplapon is megjelent, a nép és a katonák között terjesztett nagy hatású forradalmi indulóvá vált.

A győztes bécsi udvar ezt nem is bocsátotta meg Czuczornak. 1849. január 18-án elfogatta a költőt. Az osztrák hatalom üldözését és haragját egyetlen költemény sem lobbantotta fel annyira, mint a »Riadó«. Czuczort Görgey csapatai kiszabadították, de 1850-ben a győztes bécsi hatalom a ferencrendiek kolostorát jelölte ki számára lakhelyül. Minden lépését kémek figyelték. Végül újra elfogták. Haynau rendeletére, vasra verve a gyászos emlékű Neugebäude börtönébe zárták. Egy akadémiai küldöttség is hiába kérlelte Haynaut. („Ja, das ist gewisse Riat-Riat, der muss exemplarisch gestraft werden!” (Igen, azt a bizonyos Riadó-Riadót példásan meg kell büntetni!”)

 A költőt vasban eltöltendő hat esztendei várfogságra ítélték. Mindezt kegyelemből, mert Windischgrätz ádáz haragjában halálra akarta ítéltetni. Közbejárásra sikerült elérni, hogy a halálos ítélet helyett csak várfogsággal sújtsák. Sokan igyekeztek segíteni a költő sanyarú sorsán. Toldy német származású, de magyar érzésű felesége Czuczor rokonának mondva magát, kikönyörögte Haynaunál, hogy meglátogathassa a költőt. A vigasznyújtó női hősiesség, a „drága hölgy” megindító emléke A rab című költemény, amelyet Tóth Dezső Czuczor egyik legszebb lírai darabjaként értékel: „a legszemélyesebb és legmélyebb ihletű, megrázó lírai dokumentuma a nemzeti fájdalomnak.”

Czuczor helytállásának fényes példája az a vers, amelyet egy fehérre gyalult szék hátára írt: Ítélőszék előtt. A belső szabadság és függetlenség maradandó forradalmi vallomása: „Hogy hazámat ne szeressem, / A bitorlót meg ne vessem: / Hatalom nem teheti! // Hogy hazámat megtagadjam, / Megvetés jelét adjam: / Azt se követelheti! // Főbe lőhet, nyakaztathat, / Bitófára felakaszthat, / Ő erősebb, tegye meg! // De az érzelem honában, / Keblem titkos templomában: / Én urat nem ismerek!”

Kufsteinben is raboskodott. 1851. május 22-én, 844 kínos nap után kiszabadult. Első útja a templomba vezetett, aztán megtekintette Kufstein városát. Rabláncát megvásárolta a porkolábtól, hogy itthon átadhassa Toldy feleségének, aki a férjével együtt a legtöbbet fáradozott azért, hogy balsorsán segítsen. Fáradhatatlanul dolgozott a Nagy Szótáron. 1861 közepéig elkészült a nagy mű, az év végén megindult a kiadása is. A negyedik kötet középső íveinek nyomtatása közben örökre kihullott kezéből a szerkesztői toll. A hat kötet megjelenését már nem érhette meg, 1866-ban hirtelen elragadta a kolera.  A Nagy Szótár mindmáig nyelvünk alapvető kútfőforrása maradt.

           

A Czuczor–Fogarasi Nagyszótár

A Magyar Tudományos Akadémia 1839-ben határozta el „a magyar nyelv lehetőség szerint teljes leírását”. Emich Gusztáv akadémiai nyomdász 12 év alatt jelentette meg a hat kötetet, amely most reprint kiadásban napvilágot látott. 1844-től 1961-ig tartottak a munkálatok. Czuczor Gergely már nem érte meg a teljes kiadást, mert a negyedik kötet megjelenése után a pestis áldozatául esett.

1874. május 31-én mutatták be az Akadémia közgyűlésén Czuczor Gergely és Fogarasi János A Magyar Nyelv Szótár hatkötetes monumentumát. A jeles alkalomra az Akadémia a szerzők arcképével ékesített, arany, ezüst és bronz érmét veretett. Az értelmező és számontartó Nagyszótár tiszteletet parancsoló, lenyűgöző kincsestár. Kiss Dénes az új kiadás útravalójában hangsúlyozza: „S ha lesz bátor tudós nemzedék, amely vállalkozik az új, alaposabb szótörténeti gyűjtemény létrehozására, amellyel máris elkéstünk, akkor elsősorban a Czuczor–Fogarasi munkálkodását kell alapként elfogadnia, mert minden más hasonló műnél jobban, ez áll legközelebb a magyar nyelv ősi lelkületéhez.”

Tudjuk, a kiadás befejezésekor, az emlékérmék kibocsátásakor már megjelentek az első jogos és alapos kritikák. A Czuczort túlélő munkatárs, Fogarasi János a szótárhoz írt előbeszédében utal arra, hogy a munkálatok alatt eltelt 15 évhez még 15 évre lenne szükség, ha az időközben megváltozott nézeteket, a tudományok új és újabb eredményeit, tételeit is figyelembe akarná venni: „alkalmasint újból kellene az eljárást ismételnünk. Aztán nem is tudhatunk mindent, mert miként az Írás mondja: bennünk is csak rész szerént vagyon az ismeret.” A Nagyszótár sokáig nélkülözhetetlen kézikönyve volt mindenkinek, akinek köze volt az anyanyelvhez.

Tudjuk, Kosztolányi a magyar nyelvet fontosabbnak tartotta az életnél és a halálnál is: szellemet tápláló csodának tudta. Ma pedig sokszor azok is lebecsülik a magyar nyelvet, akik hírnevüket a nyelvnek köszönhetik. Nagy szükség lenne a magyar nyelv új történeti és etimológiai szótárának elkészítésére és kiadására. Addig is, amíg ez elkészül, újra kézbe vehető és „üdítő s okító hatással forgatható, két nagyszerű magyar mindannyiónkért való, nagy műve (…), a mára ünnepi fogalommá vált Czuczor—Fogarasi szókincstár”.

A Miskolci Bölcsész Egyesületet, elsősorban dr. Gyárfás Ágnes elnökasszonyt illeti elismerés, hogy a nyelvünk felejthetetlen tudománytörténeti emlék-monumentumának, a teljes Nagyszótárnak a kiadására vállalkozott.

„…dicső emlékezetét nemzete is szívébe zárja”

 „Czuczor összes működésének s egész életének vezérfonalát az ő rendkívül erős nemzeti érzésében, szinte rajongó fajszeretetében s általában lelkes hazafiságában találhatjuk. Ebből fakadtak szenvedései, de ebből származott egyszersmind dicsősége mint költőnek s embernek egyaránt. (…) Lírája a magyar ember legszebb érzéseit zengi: a vallásos hitet, hazaszeretetet, a férfiúi és női erényeket…” (Zoltvány Irén.)

Kortársai szólnak arról, hogy a szabadságharc bencés költője testestül-lelkestül magyar hazafi volt. A magyar dolmány (…) magyaros külsőt, igaz magyar szívet is takart. Szerette hazáját és nemzetét, s gyűlölni is csak azokat tudta, kik a magyarságnak ellenségei voltak (...) a Riadó miatt bilincsekbe verve elrabolták szabadságát s elszakították hazájától, de magyar lelkét nem lehetett békóba szorítani. Fogságában s az elnyomatás szomorú éveiben is nagy nemzeti munkát végzett: felbúvárolta s óriási szorgalommal egybehordta a magyar nemzet szókincsét.”

Nagyon kedvelte a ferencrendieket és a piaristákat, szerette az egyszerűséget és a pontosságot. Lelke derűjét, vidámságát élete végéig megőrizte, de anélkül halt meg, hogy óriásművének megjelenését, nemzetének derültebb napjait megérhette volna. A halála előtti napon egy ferencrendi atyánál meggyónt, misézett, délben még a piaristák víg társaságában vendégeskedett. Másnap, 1866. szeptember 9-én már halott volt. Szeptember 10-én temették, szemfedőjét babérkoszorúval díszítették. Bencés, ferences és piarista szerzetestársai, az Akadémia tagjai, köztük Arany János, a Nemzeti Színház képviselői vették körül koporsóját. A Kerepesi temetőben nyugszik. Sírja fölé a bencés rend művészi emléket emeltetett. Toldy az Akadémia nagygyűlésén egyik legszebb emlékbeszédével méltatta legjobb barátjának költői, tudósi és hazafiúi érdemeit. Szülőföldjének népe márványtáblával jelölte meg Andódon a szülőházát. Érsekújvár népünneppé tette az emléktábla-avatást. Az Akadémia a Nagy Szótár elkészültének emlékére aranyérmet veretett. Egy érsekújvári Czuczor-szobor felállítását is tervezték. A költő egykori budapesti lakását domborművel jelölték meg, utcát neveztek el a róla.

Élete és műve a magyar kultúra, az irodalom és nyelvtudomány, vagyis a magyar valóság része. A népies költészetben Petőfi elődje, a latinos verselésben Berzsenyi örököse, a hősi költészetben Vörösmarty társa. Ódáiban a magyar hazafiság, dalaiban a természetes népi gondolkodás kapott művészi formát. Czuczor építője volt annak a virtuális Magyar Templomnak, amelyet sokszor leromboltak, felgyújtottak, megrongáltak, meggyaláztak, mégis mindig újraépült.

Czuczor Gergely korokon túlmutató példakép. Üdvösségügye: keresztény hite és magyarsága volt. Sorsvállalására Szerb Antal Széchenyiről írott szavai érvényesek: „A hazaszeretetnek sok formája van, korok és egyéniségek szerint. Azonban a legritkább és legelőkelőbb a misztikus hazaszeretet, melyben az ország szolgálata istentiszteletté szankcionalizálódik. A legszebb magyarok hazaszeretete ez, így Széchenyié is, amelynek mélységeibe az avatatlan sosem fog belelátni.” Czuczor Gergelyt a Széchenyiéhez hasonló hit, népe és hazája iránti szeretet éltette. Vere dignum et iustum est, hogy emlékezzünk rá, szellemi és lelki örökségét megismerjük, megértsük és megszeressük.

Czuczor Gergely korokon túlmutató példakép, valódi üdvösségügye: keresztény hite és magyarsága. Szerb Antal Széchenyiről írott szavai Czuczor sorsvállalására is érvényesek: „A hazaszeretetnek sok formája van, korok és egyéniségek szerint. Azonban a legritkább és legelőkelőbb a misztikus hazaszeretet, melyben az ország szolgálata istentiszteletté szankcionalizálódik. A legszebb magyarok hazaszeretete ez, így Széchenyié is, amelynek mélységeibe az avatatlan sosem fog belelátni.”

Zengjen a diáknóta: „Jedlik Ányos dinamója, Czuczor Gergely Riadója…”

Prof. dr. Cs. Varga István tanulmánya

bences jelveny

   

Támogatóink:

emmi

 

sziszcom

 

VILL-KORR

vilkorr

 

Klastrom-Logo

 

gy logo

 

logorabakqelle

Szent Imre Patika

szent-imre-gyor