• image
  • image

Dr. Koór Sándor beszéde a Luif Otmár ösztöndíj győri átadásakor 2012.

Igen tisztelt Igazgató Úr, kedves bencés tanár Atyák, kedves Tanárnők és Tanár Urak! Bencés diáktársaim és jelenlévő, tiszteletreméltó Szülők!        

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy olyan tanárról elnevezett díjat adhatok át az arra érdemes diáknak, akinek magam is tanítványa voltam.

 

Engedtessék meg, hogy azzal a visszatekintéssel kezdjem, mely immáron 51 évvel ezelőtt történt, mikor is 14 éves gyermekként a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanulója lettem. A rend élén Dr. Legányi Norbert főapát úr állt, a gimnáziumban a nagytekintélyű Vályi Hugó volt az igazgató, osztályfőnökünk és prefektusunk pedig Luif Otmár atya volt.

Otmár atya a mi szemünkben komoly, meglett embernek tűnt, valójában az is volt, bár így utólag hihetetlen, hogy akkor még csak 31. életévét töltötte.        Nem lehet tisztem egykori tanáromról jellemrajzot adni, pár dolgot a teljesség igénye nélkül mégis kiragadnék.       

Tanáraink a szaktárgyak oktatását illetően valamennyien kiválóságnak számítottak. Otmár atya azzal tűnt ki közülük, hogy valamennyiünket gondoskodó szeretettel, szinte gyermekeiként kezelt. Mindezt hihetetlen pedagógiai és pszichológiai érzékkel tette. Drákói szigor nem jellemezte, mégis szigorú tanárnak tartották. Nem büntetett, de tiltott, ha arra volt szükség. Nemcsak szóval, de tekintettel is tudott fegyelmezni. Végtelenül következetes volt. Az osztályban rendetlenkedőt egy szempillantással – szemkontaktussal – tudta fegyelmezni. Soha egy hangos, goromba szó nem hagyta el száját.         

Szerzetes paptanárként valamennyiünk lelki vezetője is volt. Tanítványainak testi és szellemi fejlődésével nem csak évközben, hanem a nyári vakáció során is gondoskodott. Nagyon emlékezem a szüleimnek írt azon levelére, melyben megkérte őket, hogy óvjanak a szünidőben az italozástól, a rossz társaságtól, a nem kívánatos filmektől, melyek a testi és lelki fejlődésemet egyaránt károsan befolyásolhatják.        

Meglátásom szerint egy tanárnak nagyobb szakmai sikere aligha lehet, mint akinek tanítványai kiváló előmenetelűek. Számára mindez megadatott. Osztályunk negyven érettségizett diákjából, nyolc orvosi, tíz mérnöki, egy-egy jogi és biológiai diplomához jutott. Két osztálytársunk – Scsaurszky Péter és Simig Gyula felvételi nélkül nyert felvételt a villamosmérnöki és vegyész fakultásra. Az utóbbi egyetemi éveiben évfolyamelsőként jeleskedett, ma egyetemi tanár, és a múlt év végén vehette át a Parlamentben az előkelő Gábor Dénes-díjat. Nagy kár, hogy Otmár atya ezt már nem érhette meg.        

Talán ezek az elmondott tények meggyőzik a hallgatóságot, hogy tanítványai közül páran miért határoztunk úgy, hogy az ő nevével fémjelzett alapítványt hozzunk létre. Elsődleges szándékunk az volt, hogy kiváló tanárunk neve ezáltal is fennmaradjon és ne menjen feledésbe.      

Óhajunk továbbá, hogy a Luif Otmár-díjban részesülő diáktársunk szorgalma és kitartása – az elismerés és az avval járó pénzösszeg révén – további lelkesítésére szolgáljon.         

Tudjuk, hogy egy-egy híres iskola jeles tanáraival kiválóságokat képez. Gondoljunk csak a Fasori Evangélikus Iskola Nobel-díjasaira. Büszkén említhetjük, hogy ezen iskolák sorába tartozik mind a győri, mind a pannonhalmi bencés gimnázium is. Példaként említhetem, hogy ezen iskolák padjait „koptatta” Csiba László ideggyógyász professzor, debreceni klinikaigazgató, avagy Gulyás Balázs a stockholmi Karolinszka Egyetem agykutató professzora.

Most legelsőként átnyújtom az elismerő díjat. Ezennel szeretnék a kitűntetett Pungor Dávid szorgalmához gratulálni, nemkülönben a felkészítő tanárainak is, továbbá az iskola vezetésének. 

Hivatásához hűséget kívánok, tehetségéhez pedig bátorságot.

bences jelveny

   

Támogatóink:

emmi

 

sziszcom

 

VILL-KORR

vilkorr

 

Klastrom-Logo

 

gy logo

 

logorabakqelle

Szent Imre Patika

szent-imre-gyor