• image
  • image

Dr. Kőrösi Tamás beszéde a Luif Otmár ösztöndíj győri átadásakor 2013.

Tisztelt Perjel Úr,

Tisztelt Bencés atyák, Tanárnők, Tanár Urak,

Kedves Egybegyűltek és bencés diákok!

Az áradások után igen sok hordalékfa úszik szabadon a folyók felszínén. A kis uszadékok vidáman keringőznek a sodrás tetején, szabadon barátkoznak egymással, útjukat semmi más, csak a fősodor, a divatos mainstream határozza meg. Egyvalami azonban mélységes mély irigységgel, talán utálattal is tölti el őket, amikor pajkosan kipillantanak a habok közül: a partmenti fák látványa.

Azoké a rendezett, zöldlombú, gőgösen a víz fölé hajló fáké, amelyek sziklakemény törzzsel, és terebélyes gyökérzettel bírnak. A Bencés Gyökerek! Gyökerek, amelyek az életet szivattyúzzák törzs és a levélzet felé, egyúttal stabilitást is nyújtanak a viharokban és áradások idején. S minél nagyobb a szárazság, annál mélyebbre hatolnak, hogy biztosítsák az egyed túlélését. Egy ilyen fa kidönthetetlen, tántoríthatatlan. Egy kisdiák négy évtizeddel ezelőtt Otmár atyát, a szigorú biológia tanárát és a diákotthon igazgatóját képzelte el ilyennek.      

Mi akkor és ott szenvedtük Otmár atya szigorú tekintetét. De ez a tekintet és a mögötte álló bencés szerzetes emberré formált sokunkat. Számon tartotta  magatartásunkat, érezte, hogy cselekedeteinknek és gondolatainknak mi a rúgója, talán szívünk indulatát is nyitott könyvként kezelte.  

Mi tagadás, az ösztöndíjat és a Füveskönyvet is a hála szülte. Az a hála, amiről  Samuel Johnson írta: „A hála gondos nevelés gyümölcse. Nem terem alantas emberek között”.  Igen: a hálátlanság természetes gyom, de a hála olyan, mint a rózsa. Táplálni kell, öntözni és ápolni, szeretni és óvni. 

Tisztelt Egybegyűltek!

Egy nemzetet, egy népet abból is meg lehet ítélni, hogyan gondozza, szeretgeti az idős embereket. A nemzet lelkületének megítélésben sokat segít az is, ha a temetők állapotát méri fel az ember.

Egy közösség megítélhető abból is, hogyan emlékezik meg halottairól, szükségét érzi-e annak, hogy egy-egy meghatározó, életében szeretett és arra érdemes ember emlékét ne engedje elhalványodni.

Otmár atya, a szerzetes, a nevelő és az ember 2008-ban itt hagyott bennünket. Három évvel később páran eldöntöttük, hogy arra az egy leprásra szeretnénk hasonlítani, aki nem tűnt el köszönés nélkül Krisztus elől. A létrehozott ösztöndíjjal kívánjuk hosszú időre megőrizni Otmár atya emlékét, s Füveskönyvével egy gondolkodó bencés alakját maradandóvá formálni. És semmi másért, csak az adakozás öröméért adni.      

Ebben az évben a Luif Otmár ösztöndíj kitüntetettje a tantestület egyértelmű döntése alapján BOZSAKI ÁKOS 12.A osztályos tanuló, aki országos szinten is kimagasló eredményeket ért el a biológia tárgyköréből. 

Engedtessék meg nekem, hogy különdíjat is átnyújthassak a kiváló tanulmányi eredménnyel bíró PUNGOR DÁVID-nak, aki tavalyi elismerésekor még nem kaphatta meg emlékül Otmár atya füveskönyvét.  Gratulálok az ösztöndíj valamennyi alapítója nevében mindkettőjüknek.

Győr, 2013. június 15.  

bences jelveny

   

Támogatóink:

emmi

 

sziszcom

 

VILL-KORR

vilkorr

 

Klastrom-Logo

 

gy logo

 

logorabakqelle

Szent Imre Patika

szent-imre-gyor