• image
  • image

Dr. Kőrösi Tamás beszéde a Luif Otmár ösztöndíj pannonhalmi átadásakor 2013.

Tisztelt Igazgató Úr!

Tisztelt bencés atyák, Tanárnők és Tanár urak! 

Kedves diákok!

Otmár atya sem prefektusom, sem osztályfőnököm nem volt.  Hetente kétszer negyvenöt percre találkoztam vele a biológia órákon, és a diákotthon igazgatójaként érezhettem, érezhettük átható, rendrebíró  és azonnal kettes sorba állító tekintetét az ebédlői bevonulásokkor. Gondolatait néhány emlékezetes rekollekción bízta ránk.

Aztán egy jól sikerült biológia felelet után megkérdezte: „mi szeretnél lenni?” Orvos – válaszoltam. Akkor szelíd, de határozott tekintete végigsiklott rajtam, óvatosan rám zárta a biológia előadó ajtaját és egy délután átsegített a kétségeim sziklái között. Mert Ő nem politikus tanár, hanem államférfi tanár volt. Nem négy évre tervezte és engedte el a szent hegyről az általa (is) megmunkált nebulót, hanem egy életre, egy nemzedékre. Sőt, nemzedékekre, hiszen azóta már a fiam is orvosnak tanul.

Rejtőzködő volt, de rendszerezett és hittel teli, munkás élete emlékirataiból számunkra egyértelműen kiderült. Sokat olvasott Antoine de Saint Exuperitől és tanulmányozta Teilhard de Chardent. Az „In eo vivimus”, a benne élünk gondolata minden cselekedetét áthatotta és erősen hitte, hogy a világ azé lesz, aki a legnagyobb reménységet nyújtja neki. Talán tudta, talán csak sejtette az Isteni Miliő felé vezető „Omegautat”. Nem csodákért és látomásokért fohászkodott, hanem erőt kért a hétköznapokhoz. Erről így írt: „ Egyszerű kis komp akart lenni az iskola, amely négy évvel korábban hátára vett benneteket, hogy biztonságosan átszállítson titeket az egyik kikötőből a másikba, az egyik partról a másikra. Hajósai megfogyatkoztak közben, megfáradtak néha, sokszor elcsigázottak voltak, de mindig képesek voltak a megújulásra. Ne feledjétek azt sem, hogy nevelésünk alapgondolata az volt, hogy az egész valóságra neveljünk benneteket. Beállítottunk benneteket a valóság egészébe, amely magában foglalja a természetet és természetfölöttit, az időt és az örökkévalóságot, embert és Istent, a valóságnak azt a mérhetetlenül nagyobb és jelentősebb felét, amit az isteni, az örök és a természetfeletti jelent”.  Élete során megpróbálta szebbé tenni a teremtés rá eső zugát. Hogyan? Erős hittel, fénnyel, meleggel, jóakarattal és túláradó örömmel.     

Otmár atya 2008-ban hazaindult, de életműve nem halt vele. Emlékét igyekeztünk ittfogni az általunk létrehozott ösztöndíjjal és a hagyatékából szerkesztett Füveskönyvvel. S a költőkirály, Kányádi Sándor mintha az ő szavait rendezte volna sorokba:

„S ki honnan jött, soha, soha ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, miért vagy

Vissza nem fognak a kátyúk…

A többit majd apródonként

Megcsináljuk”

Ebben az évben a Luif Otmár ösztöndíj kitüntetettje a tantestület egyértelmű döntése alapján KOLESZÁR BALÁZS 11.B osztályos tanuló, aki országos tanulmányi versenyen is kimagasló eredményt ért el a biológia tárgyköréből.  Az alapítvány valamennyi tisztségviselője nevében gratulálni szeretnék Balázsnak és átadni díjat a velejáró „kellékekkel” együtt.  

 

Pannonhalma, 2013. június 14.

bences jelveny

   

Támogatóink:

emmi

 

sziszcom

 

VILL-KORR

vilkorr

 

Klastrom-Logo

 

gy logo

 

logorabakqelle

Szent Imre Patika

szent-imre-gyor