• image
  • image

Októberi társadalmi munka a Luif Otmár Sporttelepen

Nem hinném, hogy Péter Tamásnak, a BDGYE főtitkárának a Szeptember végén című költemény sorai csengtek a fülében, amikor villámposta-körlevelet küldött a tagságnak, amelyben arra kért bennünket, hogy a Luif Otmár Sporttelep őszi apoptózisának nyomait segítsünk eltüntetni. Bár Horváth Dori Tamás perjel atya és Jób testvér rendszeresen „edzi” a fákat és bokrokat, a sokszínű ősz évezredek óta legyőzi az őt kordába tartani igyekvőket.

Tizenhárman gyűltünk össze egy napfényes szombat délelőtt, hogy megzabolázzuk a földön heverő ezerszínű Zolai naturalizmust. Sivított a fűrész, hullottak a rönkök, a fejsze ütemesen csapott le hűvös halomba gyűjtve a hasábokat. Rögtönzött fanyüvők, levélseprők és rőzsehordók serege uralta a kert minden zugát (nekem úgy rémlett, mintha a kert egy sötét sarkában Munkácsy figyelte volna kivont ecsettel a serény munkát). Csikorgott a talicskák kereke, és egyre több rönk került kandallót rejtő kis ház melletti fásfészerbe. A déli harangszó már a terített asztal mellett ért bennünket, „bélügyminiszterünk” ismét Nagy Jenő barátunk volt. Az ebédről nem többet, de nem is kevesebbet: vannak birkák, akiknek érdemes volt megszületniük és feláldozni magunkat a kondérban. Aznap egy ilyennel találkozhattunk a tányérunkon, a környék seregben összegyűlt, vágyakozva és reménykedve néző éhes macskái is tanúsíthatják. Természetesen arról sem felejtkeztünk meg, hogy a zsírok az alkohol tüzében égnek el, halk és gyakori koccintások tanúsíthatják ezen élettani alaptétel ismeretét.   

Rövid pihenő után újultan láttunk hozzá a maradék munkának, jóleső érzéssel figyeltük az egyre szebbé váló Sporttelep minden szegletét. Aztán Tamás atya, a közben megérkezett Konstantin atyával közösen maga köré gyűjtötte kötetlen beszélgetésre az alkalmi kerti munkásokat. Odajött hozzánk a múlt, leült mellénk a jelen, távolból integetett a jövő. A hajdani diákcsínyek izgató emlékei, az aktuálpolitika, a demográfia és a lelkiség voltak a vidám hangulatú, de építő csevegés témái. Az idő, a nagy rendező bizony már hosszú árnyékot rajzolt a fák mögé, amikor elváltunk egymástól. Jövőre veled ugyanitt - hangzott búcsúzáskor a fogadalom. Eljövünk ismét, hogy a tél ráncait is segítsük eltüntetni az eljövendő tavasznak. Ahogy ezt hajdanvolt tette Otmár atya hosszú éveken keresztül.                              

                                                       dr. Kőrösi Tamás Ph/73

bences jelveny

   

Támogatóink:

emmi

 

sziszcom

 

VILL-KORR

vilkorr

 

Klastrom-Logo

 

gy logo

 

logorabakqelle

Szent Imre Patika

szent-imre-gyor