• image
  • image

Társadalmi munka Pinnyéden

2015. október 17-én Egyesületünk vezetősége a Luif Otmár Sporttelepen, Pinnyéden társadalmi munka keretében immár hagyományosnak mondható kertrendezési napot tartott. Ezen napról dr. Kőrösi Tamás (Ph/73) elnökségi tagunk rövid beszámolóját olvashatjátok:

 

Hallotta már valaki a Luif Otmár Sporttelep fáit a zöldlombú kezük mögött kuncogni? Mint amikor a kiskamasz tenyere rejtekében neveti a felsült felnőtteket, akik fejvakarva és sértetten csodálkozva hagyják hátra a meg nem oldott, előtte még habkönnyűnek ítélt feladatot. Nem? Az nem is volt ott október 17-én, amikor ismét összegyűltünk, hogy a téli hólepel érkezése előtt pedáns rendbe rakjuk a sporttelepet. Gondoltuk, az ezerszínű ősz már a földre parancsolja a nyári lombkorona minden lakosát, és nekünk nem marad más hátra, mint a kiszáradt ártéri patakmeder partjára talicskázzuk a sárgálló leveleket.  Hát nem így történt. A kitartó későnyár még fenn a fákon beszélgetett a levelekkel, közülük alig egy-két izgága sárgállott csupán a koronák alatti földön, nem megoldhatatlan feladatot adva a gereblyéknek és lombseprűknek.  Aztán némi tanácstalanság után Tamás atya javaslattára a tavaszról itt hagyott kugliknak estünk neki. Baltásaink ereje vetekedett Kinizsi Páléval, így előbb a felszeletelt ágak estek formás darabokra, a legvégén a kínpadként szolgált rönkök is elmeikre hullottak a csapások alatt, majd Morus Tamás-i eleganciával kéz a kézben talicskára ülve bekerültek a fásfészerben várakozó társaik közé. Ahogy telt a fészer a télmelegszagú fadarabokkal, úgy kezdett megtelni a fedett teraszon álló asztal az otthonról hozott elemózsiával. Töpörtyűk, füstölt és abált szalonnák, kolbászok, májasok és bácskaik sorakoztak izgatottan a kemenceszagú kenyérszeletek között, hogy elfoglalják helyüket a bendők pálinkaágya felett. Kevély kisfröccsök és vidáman habzó sörök (a gyengébbek ragaszkodtak az ásványvízhez) rohantak át a gigákon, kerülgetve a folytonosan mozgásban lévő hangszálakat, melyek a múlt és napjaink történetét mesélték folyamatosan. A munkások között bizony több bencés öregdiák generáció foglalt helyet, így nem csoda, hogy az elmúlt hatvan év besűrűsödött a beszélgetésekbe. A csínytevések és a hajdanvolt ifjúság helyenként már kopottas emlékei, a tanulós hétköznapok és mesés hétvégék színes vetített diái.  Meleg szívvel emlékeztünk meg azokról is, aki részei voltak mindennapjainknak, akiknek köszönhetjük mai énünket, de már nem lehetnek közöttünk. Néha-néha izgatottan néztük a fák felé, de onnét csak vidám kacagás hallatszott. Zéró apoptózis. De tudtuk, pár hét múlva lombarcukról lefagy majd a mosoly (mint az osztály felének, amikor Aurél atya kiosztotta a matek extemporalet), és a zordon ősznek engedelmeskedve levitorláznak a télre készülő földre.  Sebaj, mondtuk szedelőzködve egymásnak, amikor a tavasz eltünteti a tél fehér dunnáját, mi itt leszünk.

bences jelveny

   

Támogatóink:

emmi

 

sziszcom

 

VILL-KORR

vilkorr

 

Klastrom-Logo

 

gy logo

 

logorabakqelle

Szent Imre Patika

szent-imre-gyor