• image
  • image

2019. évi találkozó

2019. május 18-án tartottuk meg hagyományos közös érettségi találkozónkat, melyet a Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és Egyesületünk szervezett. A 10 órakor kezdődő szentmisét Sárai-Szabó Kelemen OSB (Ph/1999) perjel mutatta be azzal a kehellyel, melyet Egyesületünk vásárolt a Szent Mór Bencés Perjelség számára, a Loyolai Szent Ignác Bencés templom felszentelésének 375. évfordulója alkalmából. A szentbeszédet Barkó Ágoston OSB (Gy/2004) a Tihanyi Bencés Apátság Múzeumának igazgatója, Tihany plébánosa mondta. A dísztermi ünnepségen dr. Czepek Gábor (Gy/1999), a Szerencsejáték Zrt. vezérigazgatója, miniszteri biztos mondott ünnepi beszédet a jubilálók nevében. Az Egyesületünk által 2010-ben létrehozott Győri Bencés Diákokért-díjat az idei évben Koloszár József (Ph/1963), a Felügyelő Bizottság tagja érdemelte ki. A díjat dr. Kőrösi Tamás (Ph/1973), a Bencés Diákok Győri Egyesületének elnöke adta át. A legidősebb jubilálókat – 1949, 1954, 1959, 1969 - Péter Tamás (Gy/2000), a Bencés Diákszövetség alelnökeként matúra oklevéllel köszöntötte.

Az alábbiakban dr. Czepek Gábor ünnepi beszédét olvashatjátok:

Tisztelt Perjel Úr!

Tisztelt Elnök Úr és Főtitkár Úr!

Kedves Bencés Atyák!

Kedves Tanárnők és Tanár Urak!

Kedves Diáktársaim!

Öröm, hogy itt lehetek és néhány szót szólhatok!

Köszönjük a szervezőknek a munkát, amellyel lehetővé tették, hogy ma, itt találkozhatunk egymással és megtalálhatjuk az utat egymáshoz!

Fontos megfogalmaznunk…..pontosabban ilyen alkalmakkor kell megfogalmaznunk, hogy mi lehet az, ami minket bencés diákokat összetart; mi az a kötelék, amely összeköti múlt, jelen és jövő diákjait…… Lehet-e vajon közös nevezőt találni az 1944-ben és 2014-ben érettségizett diáktársaink között?

Vajon milyen azonosság van azok között, akiket még a vasfüggöny akadályozott, hogy a világot saját szemükkel lássák és azok között, akik a schengeni Európában, korlátok nélkül szerezhetnek ismeretet?

Milyen hasonlóság van azok között, akiket hátrány érhetett nevelő iskolájuk miatt a továbbtanulásuk során és azok között, akikre rászakad a felsőoktatás végtelen kínálata?

Van-e azonosság azok között, akik még lopva, szamizdatokból szereztek információkat és azok között, akiknek az internet által adott töménytelen ismeretet kell feldolgozniuk?

Mi köti össze azokat, akiknek forradalmi módon és titokban kellett hitüket gyakorolni és azokat, akiket maradinak tartanak vallásuk miatt?

Van-e vajon híd azok között, akiknél vagány hozzáállás volt nyíltan büszkének lenni arra, hogy bencés diákok és azok között, akiknél ez nem nagy kunszt?

Több alma mater tud kiemelkedő oktatást és képzést nyújtani. Sok olyan iskola is van, amely vallásos nevelést ad diákjainak. Nyilván minden tanulónak, akik eltöltenek együtt hosszabb – rövidebb időt, megvannak a közös emlékeik; de kevesen vannak, akik minőségi jelzővé tudtak válni, a közösségi erő minőségi jelzőjévé.

Ezen közösségi erő kialakulásának feltételei vannak.

Legyünk tisztában múltunkkal, történetünkkel, hiszen erre épülhet önbecsülésünk. A közösségi önbecsülés pedig kultúrát teremt; legyen szó polgári kultúráról, paraszti kultúráról, nagytőkés kultúráról, munkás kultúráról…..vagy bencés kultúráról.

Legyenek közösségi eseményeink is (mint ez a mai alkalom), közösségi tereink, ahol egynél több ember összegyűlik és az önbecsülésére, kultúrájára alapozottan termőre fordítja energiáit.

Az együtt végzett munka, a termőre fordult energia békét és egyensúlyt hoz egy közösségbe, ez a béke pedig örömöt szül. A bencés jelmondat szerint ,,Pax et gaudium!”: ahol béke és öröm van, ott jelen van az Isteni Erő!

A gondviselés nagy kegyelmének tartom, hogy az 1999. évben végzett évfolyam tagja lehettem. Már diákéveink alatt látszott, hogy összetartó társaság alakul ki és nemcsak az osztályban, hanem az egész évfolyamban. Csak remélhettük, hogy idővel nem halványulnak el emlékeink és mindig onnan tudjuk folytatni, ahol - akár évekkel ezelőtt - abbahagytuk. Ennél azonban bőkezűbb volt velünk az Isten! Érettségink után 20 évvel is egymás életének részei, részesei tudtunk maradni, számtalan kisközösségi és nagyobb közösségi napi kapcsolódási ponttal. Ez olyan biztonságot és páncélzatot biztosít számunkra, amellyel ha nem is vesszük könnyebben az akadályokat, el is esünk néha, de arra számíthatunk, hogy lesz aki felsegít minket. Köszönöm barátaimnak, osztálytársaimnak az életünknek immár több mint a felét kitevő időszakot és kívánom minden bencés diáktársamnak, hogy hasonló közösség vegye körül, mint minket!

Kedves bencés diákok!

Zavaros világunkban, ahol az egyszerű igazságok elfedése zajlik, ahol minden szürke és nincs bátorság feketét és fehéret mondani, ahol a világos beszéd ritka, ahol minden relatívvá válik, ahol a tartást biztosító gyűjtőpontjaink: a család, az iskola, a haza tudatos kiüresítése zajlik; a kisközösségek építése alapja és feltétele egy sikeres Magyarországnak. Az a tudat, hogy többen vagyunk ad bátorságot, erősíti életösztönünket, hogy kusza kérdésekre is egyértelmű válaszunk legyen.

E helyütt engedjék meg, hogy valamennyi ünneplő diáktársam nevében köszönetet mondjak a még velünk lévő és a már eltávozott szerzetes atyáknak és tanárainknak!

Köszönet nekik azért, mert ugyan különböző időszakokban, különböző emberek voltak, de ugyanazon cél vezette őket, hogy vallásos értelmiségi műhelyt teremtve eligazítsanak minket az Istennel, hittel, családdal, tudománnyal, tehát a szellem világával kapcsolatos útvesztőkben. Tették mindezt azzal a felhívással, hogy mindig legyen valaki közülünk, aki az eltévedtnek megfogja a kezét. Nekem is, ahogy gondolom mindnyájunknak, a munkámban, családi életemben, hétköznapjaimban, a legváltozatosabb élethelyzetekben váratlanul fel-felbukkan egy volt bencés diák, akinek nem kell magyarázkodni, indokokat és érdekeket ismertetni, elég azt tudni, hogy valamikor mindketten ezen falak között tanultunk.

Köszönet nekik azért is, hogy a tudomány egymásnak és vallásunknak gyakran ellentmondó tézisei nem feszültséget okoztak, hanem harmóniává olvadhattak; mert a szilárd hitük, szilárd hitünk elvezethet minket a tudáshoz, hogy ismereteink csak korlátozottak és e világon az összefüggéseket nem fogjuk teljes körűen megismerni. Ez, a hitből eredő felszabadultság viszont mélységében megismerni engedi az egyes - össze nem illő - mozaikkockákat.

Végezetül köszönet nekik azért, mert életüket Szent Benedek figyelmeztetése szerint élték, mely szerint a tétlenség a lélek ellensége; ezzel iránytűt mutatva nekünk.

Mindenkinek megvannak a saját élményei és felismerései, amelyeket, ha megosztunk egymással, azzal közösségünk épül; ez a nap tehát a megosztás ünnepe! A mai nap legyen alkalom arra, hogy megerősítsük magunkban mindazt, amit kaptunk …..és ez segítsen, hogy jobb emberekké váljunk.

A díjazottaknak szeretnék gratulálni és köszönöm, hogy energiájukkal inspirálnak minket!

Laudetur Jesus Christus!

A beszéd után a Szent Mór Perjelség Támogatói Díjainak átadása következett. A díjat azok vehetik át, akik tettek, tesznek az Alma Materért, az egykori és jelenlegi bencés diákokért. A 2017-ben alapított díjat esőként Szijjártó Péter (Gy/1997) külügyminiszter és Péter Tamás (Gy/2000) a Bencés Diákok Győri Egyesületének főtitkára érdemelte ki, tavaly dr. Czepek Gábor (Gy/1999) és Ányos Attila volt a két díjazott. Idén a bencés szellemiség képviseletéért, a bencés atyák, bencés öregdiákok egészségének megőrzése érdekében végzett tevékenységéért dr. Horváth Viktor (Gy/1975) a Petz Aladár Megyei Oktató Kórház sebész-belgyógyász főorvosa kapta a Szent Mór Bencés Perjelség elismerését. A másik díjazott pedig Barkó Ágoston OSB (Gy/2004) volt, aki a Győri Bencés Bál támogatásáért, szervezéséért vehette át az elismerést Sárai-Szabó Kelemen OSB perjeltől. A díjat Zsabokorszky Lili és Püspöki Apor (APLI Design) tervezték és alkották.

Az alábbiakban Sárai-Szabó Kelemen OSB beszédét olvashatjátok:

Kedves Öregdiákjaink, tisztelt megjelentek!

Minden év májusában, ahogy közeledik ez a nap, az atyák asztalánál is egyre gyakoribb téma, kik fognak idén jubilálni, kik jönnek idén. Számomra a legtöbb név ismeretlen, történelem. De jó érzés hallgatni ezeket a neveket, egy-egy elhangzó anekdotát és aztán a folyosói tablókon felfedezni: ahha, róluk volt szó. Jó érzés aztán együtt ünnepelni a templomban és aztán itt végignézni az arcokon. Ismeretlenek és idegenek az arcok és mégis e falakon belül, pár órára ismerőssé, barátokká válunk, mert tudjuk, hogy összeköt bennünket egy láthatatlan szál: bencés diákok voltunk. És a négy vagy hat év nem múlt el nyomtalanul: bár változtak az atyák nevei, változtak az idők, a termek, a tanmenetek és már szombaton sincs tanítás és lányok is járnak ide és a lassan újra városi iskola leszünk és nem csak bentlakásos, de a diákok közötti összetartozás érzése nem változott és tanáraink is igyekeznek, hogy ez így is maradjon. Ismerősök, sorstársak, bajtársak vagyunk ebben a néhány órában és kívánom, hogy úgy teljen ez a nap, hogy feltöltődve, új erőre kapva menjetek haza.

Iskolánk, perjelségünk érzi, hogy velünk vagytok, hogy számítotok arra, hogy azon dolgozunk, hogy valóban megmaradjon a bencés szellemiség, hogy hiteles tudjon maradni ez a közösség és sokan támogattok ebben minket. Ezért szeretnénk kifejezni hálánkat és támogatói díjat alapítottunk 2017-ban. A díjat először Szijjártó Péter Külügyminiszter úr és Péter Tamás úr, a BDGYE főtitkára kapta, 2018-ban Czepek Gábor kormánybiztos úr és Ányos Attila úr. A díjban anyagként az üveg, az arany és a réz jelenik meg. Az üveg és az arany a transzcendensre utal, a réz pedig a világi keretet adja. Ahogyan jelmondatunk is ilyen kettős: imádkozzál és dolgozzál! A téglaforma egyszerű, sallangmentes megjelenést ad, ami a bencés szellemiségre utal. Egy tégla, amiből az intézmény szellemileg és fizikailag épül a díjazottnak is köszönhetően. Idővel egyre több embernél lesz ebből a szimbolikus építőkőből.

Idén is két díjazottunk van és köszönöm nekik az önzetlen segítséget, időt és energiát, amit Perjelségünkre, gimnáziumunkra, öregdiákjainkra fordítanak már évek óta.

Először Horváth Viktor doktor urat kérem, aki a győri kórház belgyógyásza, hogy vegye át a díjat. Dr. Horváth Viktor sokat tett és tesz a bencés atyák és diákok testi és lelki egészségéért, kíséri őket, ha betegek és alkalmakat teremt egy-egy jó bor mellett a találkozásra, beszélgetésekre is. Köszönet neki ezért és Isten áldása kísérje további életét és munkáját!

A másik díjazottunk pedig Barkó Ágoston bencés atya. Ágoston atya, bár tihanyi bencés, de győri diákként nem felejtette el az alma matert, hetente több napot itt tölt, tanít, foglalkozik a fiatalokkal, szervezi a bencés bált, ami mára a város jelentős eseménye lett és komoly utazási irodája van már, nagy ajándék közösségünknek. Köszönet a fáradhatatlan munkáért és minden figyelemért, imádságért.

Kedves díjazottak! Köszönjük perjelségünk nevében, hogy őrzitek a bencés iskola legszebb és legtiszteletreméltóbb hagyományait, hogy nem csak beszéltek róla, hanem tettekkel is tanúságot tesztek. Kedves Jelenlévők! Mindannyiunk feladata, hogy miután meghallgattuk a Mester tanítását, tettekkel teljesítsük azokat, úgy hogy a bencés béke és öröm  - pax et gaudium -  érezhető legyen azokon. Isten áldása kísérje életeteket és munkátokat!   

Mielőtt az ország minden szegletéből összesereglett több mint 400 bencés öregdiák elvonult volna az osztálytermekbe, még elhangzott, hogy változnak az idők: idén az 560 diák közül több mint 300 lány, szeptembertől pedig két hetedik osztály indulhat, köszönhetően annak, hogy a Lloyd-palota újonnan megkapott szintjeiben mintegy kétszáz bencés diák tanulhat. Egy valami azonban örök: a bencés szellemiség, az Ora et labora, vagyis az Imádkozzál és dolgozzál jelmondata és az, hogy a tanárok az évtizedek során szélben vagy ellenszélben egyaránt azért tevékenykedtek, hogy a bencés diákok tisztességgel megállják a helyüket az életben.

bences jelveny

   

Támogatóink:

emmi

 

sziszcom

 

VILL-KORR

vilkorr

 

Klastrom-Logo

 

gy logo

 

logorabakqelle

Szent Imre Patika

szent-imre-gyor