• image
  • image

Megtartotta Egyesületünk éves rendes közgyűlését

2017. február 10-én 17 órakor tartotta meg Egyesületünk éves rendes közgyűlését a Czuczor Gergely Bencés Gimnázium Jedlik Ányos termében. Az elmúlt évről dr. Kőrösi Tamás (Ph/1973) elnök úr beszámolóját olvashatjátok:

Kedves Egybegyűltek, Kedves Barátaim

Eltelt egy év, ismét ellopott tőlünk az idő 365 napot. Lopás ez, néha még tékozlás is, mert tudjuk, az idő több mint pénz: ez utóbbit valahogy csak megszerezzük, de az elfecsérelt idő örökre elvész.  És itt most fel kell tennem a kérdést: elfecséreltük-e az elmúlt évet?

Bátran válaszolhatom: NEM, mert az Egyesület ismét vidám és eredményes évet tudhat maga mögött.  

Felsorolni is tereh, amit elvégeztünk (nagyon remélem kevesebb, amit nem, és ezt ott fenn is így jegyzik majd nekünk).

Szabadegyetem

A teljesség igénye nélkül az első helyen kell megemlítenünk a Bencés Szabadegyetemet: kiváló előadókat hallgathattunk, népes közönséggel, aminek azonban én személy szerint nem örültem, hogy voltak előadások, ahol „elzárták” előlünk a fiatalságot. Nem először jegyzem meg, hogy jaj annak a nemzetnek, kinek történelmét az ellenségei írják, és hiszem azt is, hogy kiléptünk már azokból az időkből, hogy akit visszahoztak a messzi (GULAG), vagy közeli (Recsk) táborból, azoknak örök életig tartó hallgatási nyilatkozatot kellett aláírnia, hogy a felnövekvő nemzedék ne tudhassa meg a valót. Apáink ezt betartották, szenvedünk is ma tőle eleget.         

A Szabadegyetem vonata száguld tovább, ebben az évben is kiváló előadóknak fogunk majd örvendeni: elkészült az egész évi programunk, inkább a bőség zavara áll fenn (bár jobb lenne ha a bőség szaruja heverne mellettünk). Köszönjük Főtitkár úr kiváló szervező munkáját, most egy kicsit magam is megdicsérem.

Diáktalálkozó

Először láttam bele és csodálhattam meg májusban az immáron 25 éve szervezett győri bencés diáktalálkozót. Ismét részesei lehettünk Péter Tamás főtitkárunk által szervezett összejövetelnek, amit a bokros napi teendői mellett el kellett végeznie. Láttam a vezetőség minden tagjának igyekezetét, drukkolását, segítő ötleteit.  Köszönet érte.  Szeretettel fogok jelképesen ismét kezet a két kitüntetettel, Horváth Pista bátyámmal és Nagy Jenő barátommal. 

Sírfelújítás

Ha gigászi volt a május rendezvény, akkor országosan gigászi volt az ez évi, azt gondolom az Egyesület nevét is több évtizedig, hiszem századig fenntartó bencés sírfelújítás.  Közel 1 millió forint áramlott ki a kasszából (manapság nincs is más dolgunk, ha benézünk az Egyesület kaszájába, mint a templom egerét simogatni). Igen jó volt a sajtónk, számos helyen jelentek meg cikkek az eseményről.     

Kirándulások

Kirándultunk, szívet melengető, torkot nedvesítő, májsejtek regenerálódást halmozottan igénylő meghívásoknak tettünk eleget: Dörgicse, Ruisz Oszkár barátunk romándi pincéje, Magassy Dani bácsiék gyermekkori háza és Lang Feri barátunk meghívása a tétszentkúti búcsúra. Köszönet a vendéglátóknak, pompásan jól éreztük magunkat.  

Díjak és a pinnyédi Luif Otmár Sporttelep

Ebben az évben ismét átadtuk a Luif Otmár és a Jó tanuló-Jó sportoló díjakat. S ha már sportról van szó: Péter Tamás főtitkárunk nem kevés munícióval támogatta az iskolai focicsapatot mind izotóniás folyadékban, mind öltözékben. Felírjuk neki a többi közé, Isten fizesse meg! 

Az immáron hagyományossá vált Luif Otmár Sporttelep takarítása tavasszal és ősszel is megtörtént. Az őszi alkalom – akkor még nem tudhattuk – Horváth Dori Tamás atya árnyékvilág búcsúja lett számunkra. Hiányozni fog nekünk egy igaz ember, aki hitem szerint valódi bencés osztályfőnök és perfektus volt, akit csak szemébe nézve lehetett a folyosón anno megállítani és megszólítani, aki még bírta a hálótermekbe benéző géppuskanyílások villanyoltás utáni hangtalan kinyitásnak minden csínját. Aki fél kettőkor azt tudta mondani a Sporttelepen: vége a dolognak fiúk, gyertek, együnk és beszélgessünk, a kéz megtette ma már azt, amiért elhozta ide a láb. Melengető érzés volt a nyújtott eresz alatt a padon összeülve anekdótázgatni, emlékek feltörő gejzírjeit nem elfojtani, rohanó gondolattöredékekkel egészíteni ki egymás mondandóját, a poharak csengéseit nem visszafogni. Tamás atya, nyugodjék békében.

Sírok és Karácsony

Nem maradt el az Egyesület régi prominens tagjaira való emlékezés, síremlékeik megkoszorúzása sem Mindenszentekkor, és leróttuk tiszteletünket Jedlik Ányosnál, a bencés síroknál és a Jáki testvéreknél is.  Minden résztvevőnek köszönöm.

Péter Tamással elhatároztuk, hogy karácsony előtt pár nappal néhány diáktársunkat meglátogatjuk és barátságból, hálából, az irántuk érzett tiszteltből ajándékcsomagot nyújtunk át számukra. Önző módon tettük, hogy az Egyesület lélekben is ott legyen a fájuk alatt, emlékezzenek ránk egy pillanatra.

Feladatok

A leendő teendők között vannak az immáron rutinnak minősülők, úgy mint a Bencés Szabadegyetem, az öregdiák találkozó szervezése, kirándulások (jut eszembe: tavaly a tihanyi Kézfogásra nem jutottunk el, hitem szerint az idén ez is másként lesz), az említett díjak átadása és a sporttelep csinosítása. Mint Timúr és csapata a Gajdar-i történetben.

Erre az évre is vannak az Egyesület múltjához méltó célkitűzéseink. Igyekszünk méltóképpen megemlékezni dr. Nádasi Alfonz OSB halálának 20. évfordulójáról, valamint kedves diáktársunk, volt városplébánosunk dr. Galavits József (Ph/1963) éneklő kanonok emléktáblájának létrehozása is szóbakerült már korábban. Elmondhatom, ez utóbbi ügye igen jól áll, valószínű a város részéről is hathatós támogatásban lesz részünk, általuk is felkarolt ügyről van szó. 

Feladatként gondoltam a kihalás-veszély ellen a tagság nagyobb létszámú mozgósítását, de még inkább az új tagok beépítését, a fiatalítást. De ez korántsem tűnik egyszerű sétagaloppnak: a változó világ hígított azon a szellemen, amit/akit mi behunyt szemmel is kitapogattunk hajdanán. Mire gondolok? A katolikus iskolák megítélése a hatalom részéről jóval kedvezőbb, mint korábban (de azonnal szembejön velem egy kérdés: a rangsor maradt-e a régi?), így a végzősök kevésbé érzik szükségét az összetartásnak, az összetartozásnak, mint mi, akiknek a lelki túlélését, szellemi nyomorítástól való menekülését jelentette a serdülőkorban, az akkori elnyomás alatt a bencés atyák által kialakított szeretetközösség. A soha nem lankadó agitációnak itt folyamatosnak kell lenni mindenki részéről. 

A pénzt, ami szükséges az Egyesületünk bőkezűbb működéséhez egyre nehezebb megszerezni, de hiszem, hogy megfelelő aktivitással, kapcsolataink egészséges használatával nekünk is nyílnak majd vékonyka pénzerecskék.

bences jelveny

   

Támogatóink:

emmi

 

sziszcom

 

VILL-KORR

vilkorr

 

Klastrom-Logo

 

gy logo

 

logorabakqelle

Szent Imre Patika

szent-imre-gyor